TETTENÉRÉSEK LÁTSZATA

A hamiskodó, álszent próféták,
akárcsak milliónyi égen
a csillagok, egymás után
megjelennek, a hamis
Kánaánokról regélnek;
csupán egyetlen dologról
feledkeznek el rendszerint
állandóan, miszerint:
a bőség kosara lyukas,
s sosem tele.

Az átlagember munkáiért
a Lét sehonnai hasztalan
olcsóságokkal megfizet,
így válik lassacskán
nevetségek
tömegtréfáivá
megannyi szánalmas
kishitű küszködés.

Szigorított disszonanciákkal
egyre kevésbé lehet
megtorolni hamis-hazug
látszatharmóniákat.
Mintha mostanság
minden esetben
elmaradna már
az összetört,
csalfa remények
feltámadása is.

Mert alvilági sorsok
kicsinyes bunkerei
– meglepően hamar –,
beomlanak, ha nem
létezik már elegendő
szilárd tettakarat.
Hogy a levetett percek
meztelen szent magánya
is sokszor kiöltözött;
összegyűrt arcokat
hordozna magukban
a lélekváltók.

Mert mostan már
jócskán falánk-ordassá
lett e mostani spicliskedvű Kor,
melyben tűrve
kényszerültünk létezni,
egyenesen szívünkig is
elér tigrismetsző foga.

Az önmagával is
jóllakatottak
Sziszifusz súlya egyre
inkább lehúzza áldozatait,
mert árnya van tetteiknek
éppen úgy,
akárcsak alamuszi
cselekedeteiknek;
mert elsikkasztják
a mindenkori lényeget
agymosott hülyék
éppen úgy, akárcsak
idióta kóklerek,
még a bíró is
cinkosokat pártfogol,
csak mert azok
többet fizetnek.

Mindenki önmagába
zárt gyávaságának
egyedüli foglya,
hisz nincs mód
a megváltás felé.
Elbuktatott esély
vagy rohadó sors
kell-e e
mostani percembernek?!
Sokszor van úgy,
hogy immár mindenkit
nyugtalanítva rémisztget
a ránk szakadt Hiány.

Mert minden hiány
egybben veszélyes szakadék is,
ahova bárki önkéntelen beléphet;
sebek beforradása helyett
egyre mélyülő verembe
hullnak ellenérvek,
végzetes csapdaként
kinyitja Kharübdisz kapuit,
hogy a szándékosan
megsüketített semmibe
ver hidat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.