MALOMKŐ-ÁLMOK, SÜLTGALAMB-ALLEGRÓ

Elvástak szánkban
a régi tejfogak, akárcsak
jól hangzó ígéretek,
hogy egyszer tán majd jobb lesz,
hogy olcsón kellett,
hogy még a mindenség-szerelmeket
is tévutakon árukba bocsássák.

Otromba, kéjsóvár
vigalomdáridókba fürdőzik
a XXI. század, s míg az átlag
sültgalambos csodákban
bizakodna, „egyesek”
luxust lejmolnak,
Ferrarikkal, Porschékkel,
s persze V.I.P.-magángépekkel járnak.
Véletlen gikszer immár,
hogy az ember asztalára
mócsing-cafat rántott hús kerül,
s nem száll szájába
ropogós kacsasült.

Megnyúzzák egymást
most egyre divatosabb
evilági divattrendek.
Már most akár évszázadokig
is nyugodtan el lehetne
méltán vacakolni,
hogy stadionok helyett
inkább árnyékoló fákkal
teljes játszótereket építsenek,
vagy közkórházak újulnának meg.

Most pöffeszkedő basa-bíró
védi méltán, akire
a törvény kódexbetűje
ritkán vonatkozik;
mert ocsmány vétkek,
kicsinyes bűnök fészke
immáron a hitvány világ is,
a kisember egyre csak tűrni,
alázkodni kényszerül
nagyhatalmú kényurak
szorgos pincsikutyusaként.

Most hallgatják önző
fohászukat is a
sorstalan méla árnyak.
Taplólelkek más kitaposott
lábnyomaiban lihegnek;
esztelen, zsigerlő ledaráló
élet infarktusvészjelekkel
rendre végez
észrevétlen áldozataival.

Malomkövek morzsolják
immár millió apró darabokra
a kisemberek egyre kisebbé
zsugorodott vágyálmait,
amit már ritkán
valósíthatnak csupán meg.
A sekélyes harmónia is
sokszor bilincs,
semmint
megérdemelhető mentsvár.

Mert emberek alkusznak
megalkuvón ingyenjegyekre
mostanság, hátha bebocsátást
nyerhetnek valaha is
nagymenő alkuszok,
ragadozó tőzsdecápák közé,
s míg ezen agyalnak, meglepően
sokan rendre elfelejtik, hogy
– sajnos –,
egy-egy csúcsragadozó
sosem osztozkodik,
s nem is osztja szét
birtokolt zsákmányait.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.