VISELETES MAGAVISELET MASZEK-MÓDRA

A létezésben most még
inkább hátrafelé oldalaznak sokan,
mint a rákok pirkadó naplementékben,
hisz most egyre hivalkodóbban
éltetik a percemberkés mohó látszat-,
exhibicionista mámort,
célok igézete is egyre
csábul s másfelé csalogat.

Szemérmetlenné lett,
lecsupaszított hétköznapok
sívársága vár ránk,
kóbor, nehezen fővő
disznókrumplik kicsinyes tömege,
melyeket nehéz megenni is,
mert nem porhanyósak.

Azt mondogatják – főként –
Nyugat-Eu-ban, hogy egyre
hülyébbek, idiótábbak leszünk,
hiszen minden történelmi
leckehelyzetben egyre hagyjuk,
hogy a potenciális nagyhatalmak
kihasználjanak;
márpedig ez létkérdés.

Félig rántotta, félig kocsonyászerű,
képlékeny Maszek-halállal
leszünk még adósabbak,
hisz már egy temetés sem
lehet Örkény-módra
megfizethetőn olcsó,
és persze komfortos.

Mert nincs centrum immár,
se szervezett középtársadalmi réteg,
mely amolyan szorgalmas,
autodidakta módra rendre
felismerné, ki hazudik,
s mi mondhat még itt igazat?!

Viseletes magaviselettel
sem húzhatjuk sokkal tovább,
hiszen az ember nem képes
levedleni bőrét, akár a kígyó,
hogy mindent „új tabula rasa”-lapok
gyanánt kezdhessen.

Mostanság átcsapnak fejünk
felett ádáz hullámai
mindenfajta digitális
információ-mátrixáradatnak,
s az egyszerű átlag fejét
inkább falba veri,
vagy inkább kitépi maradék,
kopaszodásnak indult
hajszálcsomóit is szorgalmasan,
ti., hogy mindig jöhet olyan csalóüzenet,
melynek ha bedől, kiadósan
megcsapolhatják akár
még folyószámláját is.
S ha az ember megtagadja
önmagát – félő –,
gazember is bármikor lehet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.