Kölcsey Ferencre emlékezve

Merengeni búsan, esdeklőn,
Hitet adj Istenem s szívet, szeretőt!
Faragott szavak e nélkül üresek,
Ha nem fűti lelkünk lángnyelvű tüzed.
 
Ha nem csügg lelkünk melege hazánkon,
Csengjen bár ajkunkon dicshimnusz,
"Csak csengő érc, Uram, és pengő cimbalom",
Ha nem tartjuk meg kultúránk és magyarságunk.

Üres szívvel bármit is akarnánk,
Csak verítéket teremne munkánk,
Mert íze, zamata csak annak van,
Amibe, az ember szeretetét is hullatja.
 
Megélni gyönyörködve, mindazt mit Teremtő adott,
Áhítattal csodálni, mit ős és hős ránk hagyott,
Megbecsülni csodákat, mit emberi kéz teremtett,
Örülni, és folytatni a nagy műveket!

Megélni vágyakat, szerelmeket,
Majd hajszolni ebből a többletet?
Mi értelme, ha ettől lelkünk kútja kiürül,
S szívünk tüze hamuba perdül.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.