Életem szövete

Szegeden egy járda felirat szólított meg egy reggelen:

„Hoztál magaddal új dalt, mely az ősi
Örök verseknek őrzi zengzetét,
Új álmokat, melyek az égi, földi
Csodák köréből lengenek eléd.”

1928 Juhász Gyula:
„Babits Mihálynak” című versének második szakasza.

Egy kései válasz:

Életem szövete

Életem szövete, mit szőttem
Erdélyből Szegednek és küldöm
szőttesem Szegedről Erdélybe
hímezve rímekbe életemről.

Hoztam magammal új álmokat,
Viszem a szél susogta dalokat.

Hoztam Kárpátok dermesztő leheletét,
Viszem Alföld megnyugtató napfényét.

Hoztam kopár sziklák élni akarását,
Viszem a rónák termékeny sugallatát.

Hoztam fenyők kemény tartását,
Viszem nádszál hajlékonyságát.

Hoztam a virtuskodó székely verbunkot,
Viszem a pár nélküli papucsos táncot.

Hoztam sebzett lelkem fájdalmát,
Viszem a szeretet gyógyírját.

Hoztam ősök örök üzenetét,
Viszem utódok jövő meséjét.

Őrzöm örök barátságok történetét.

Hozzászólások (2 darab)