MÁMOR

Ajándék az élettől, hogy szerethetsz,
ha viszontszeretnek, a szerencse veled!
Csordulásig teli pohár,
földön termett mennyei nektárral,
cseppje se hulljon alá hirtelen
könnyelmű, tékozlással!

Perzsel a véred,
mint hátad mögé hajított gyufaláng!
Robban a méreg,
a dupla dózissal beszórt újvilág!
Ékessége a csalás, mérföldköve
a módosított hazugság,
ellenőre a szintén jó barát…
– kedvesen kínálgatja a gazda borát.

Vad szívverésem ritmust talált,
lágyabban, kimértebben kalapál.
A rosszak, a fájó gondok meghátráltak,
helyükben az opálkék látóhatár.
…Ha rátalálsz a szépre, a jóra,
a legragyogóbbra,
vedd el nyomban, ami a tiéd,
vagy amit kívánsz,
ha tétovázol, időd elárul,
a sziklakapu örökre
bezárul.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.