Sötét és a fény

Megtöri a Hold fénye a sötét eget,
lassan kígyózik az álmos tájon,
nem látod, hol a vége és a kezdet,
összetartoznak, mint a szerelmes párok.

Feltekintve, pilláidon megtörik a fény,
egy pillanatra létében is kételkedvén lépsz,
talán nincs is ott fent semmi, csak képzeled,
de utad mégis általa találod meg.

Összefonódik a sötét és a fény,
mint két lélek együtt él,
minden éjjel szoros ölelésben zárva,
elhitetik, hogy mi is végre egymásra találunk.

Hozzászólások (1 darab)