Csak egy percre

Az éj ma ólomból hajolt a vállamra,
testemben apró, izzó kövek égtek,
minden mozdulatban rejtett penge villant,
minden percben parázsló seb lüktetett.

Csak ülök az ágy szélén,
akár egy patra vetett csónak,
amelyben sajgás ring,
mely tartja magában a túl nehéz napokat.

Jó volna egy kar,
amely körém fonódna,
jó volna egy tekintet,
amely rólam olvasná le a terhet.

A fájdalom az enyém,
ezt hordom évek óta a csontjaim között,
mégis könnyebb volna,
ha valaki mellém ülne,
a jelenlétével betakarná a reszkető testem.

Van, amikor a lélek is sántít,
mert a test túl sokáig jajdul,
s van, amikor egyetlen érintés
többet érne minden szónál.

Ma ilyen éj van.
Egy szív kellene,
aki lát engem,
és a tenyerébe vesz, ha csak egy percre is.

Hozzászólások (6 darab)