Nesztelenül

Születsz e világra meztelenül,
s itthagyod egyszer majd nesztelenül.
Az űrt, mi ittmarad teutánad,
kitölti csendesen majd a bánat
azok lelkében, kiket szerettél,
kikkel az úton együtt mehettél.
Ha megtettél mindent, mit tehettél,
kérdésekre őszintén feleltél,
ha lelkedben nincsen már harag,
ha úgy szerettél mást is, mint magad,
ha nem vágytál mindig jobb világra,
s csodákat láttál világot járva,
akkor úgy távozhatsz e világból,
mint szorgos méhecske a virágról:
nektárját szépen magába szívva,
békével, boldogan zuhansz sírba.

Hozzászólások (2 darab)