Balatoni naplemente
Várkonyi Kata
Míg nem jött a sötét éjjel,
Nap ragyogott, s vörös fénnyel
szórta be a Balatont,
színe szinte csoda volt.
Tavunk fodrozó hulláma,
kisebb, mint a tenger árja,
annál sokkal csendesebb,
nekünk mégis kedvesebb.
Rajta vadludak tanyáznak,
fürdenek, de meg nem áznak.
Hattyú úszik kecsesen,
kacsát kerget csendesen.
Még télen is úgy imádom,
nézem, s olyan, mint egy álom,
látványa megnyugtató,
lelkemet simogató.
Nap ragyogott, s vörös fénnyel
szórta be a Balatont,
színe szinte csoda volt.
Tavunk fodrozó hulláma,
kisebb, mint a tenger árja,
annál sokkal csendesebb,
nekünk mégis kedvesebb.
Rajta vadludak tanyáznak,
fürdenek, de meg nem áznak.
Hattyú úszik kecsesen,
kacsát kerget csendesen.
Még télen is úgy imádom,
nézem, s olyan, mint egy álom,
látványa megnyugtató,
lelkemet simogató.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Tavasz témájú versek közül: