Balatoni naplemente

Várkonyi Kata

Míg nem jött a sötét éjjel,
Nap ragyogott, s vörös fénnyel
szórta be a Balatont,
színe szinte csoda volt.

Tavunk fodrozó hulláma,
kisebb, mint a tenger árja,
annál sokkal csendesebb,
nekünk mégis kedvesebb.

Rajta vadludak tanyáznak,
fürdenek, de meg nem áznak.
Hattyú úszik kecsesen,
kacsát kerget csendesen.

Még télen is úgy imádom,
nézem, s olyan, mint egy álom,
látványa megnyugtató,
lelkemet simogató.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Tavasz témájú versek közül: