Távolság

Kollár Kornélia

Kollár Kornélia: Távolság című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Saját fotó

Messze vagy, de tudom, hogy figyelsz,
Szereteted közvetíted,
Ölelésed örökké bennem él,
Mondd, miért ilyen korán mentél?

Távolság és dimenziók,
Nap, Hold és csillagok,
Vihar és szélcsend,
Minket semmi nem választ el.

Élet vagy halál?
Tél vagy nyár?
Emlékek és feledések,
Tőlem semmi el nem vehet.

Egyre erősebb emléked,
Minden perc tovább erősíti köteléked.
Mikor már nem beszélhetünk,
Akkor van a legtöbb mondanivaló,
Van, amit vissza nem hozhatunk.

Nem feledünk,
El nem engedünk.
Akit szeretnek, soha nem hal meg,
Hiszem, hogy egyszer újra foghatom kezed.

Addig verseimen át szólok hozzád,
Minden módon próbálom éltetni a csodát.
A csodát, mi együtt voltunk,
Tudom, hogy még találkozunk!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Elmúlás témájú versek közül:
2026-04-24 18:07 Lohan Weel💠: Utolsó Víjjogás
2026-01-26 07:38 Rábai Gabriella: Gerlemadár
2026-01-12 17:41 Tőkés Liliána: Fák hava