Telehold fényében

Várkonyi Kata

Oly rövid most ez az éjszaka,
telehold fényében érsz haza.
Kezet fognál a végtelennel,
szíved megtelik félelemmel.

Ne hidd, életed nem ér véget!
Rövidre szabták földi léted.
Most még tempód oly megfeszített.
Egyszer mindened elveszíted.

S ha lelkedet már visszaadtad,
kik szerettek, majd megsiratnak.
Tudnod kell, bármily jó is voltál,
nem épül mindenkiért oltár.

Mégis, míg itt e világban élsz,
örökké boldog jövőt remélsz.
Ha kifogy belőled a remény,
életed lesz cudar és kemény.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Remény témájú versek közül:
2026-01-28 11:25 Gyólay Karolina💠: Tudom
2025-12-01 15:35 Vizkeleti Erzsébet💠: Égő csillag
2026-02-06 10:03 Clara Dar: Az orgona illata
2025-12-18 19:49 Szabó Szabina: Bár