Telehold fényében
Várkonyi Kata
Oly rövid most ez az éjszaka,
telehold fényében érsz haza.
Kezet fognál a végtelennel,
szíved megtelik félelemmel.
Ne hidd, életed nem ér véget!
Rövidre szabták földi léted.
Most még tempód oly megfeszített.
Egyszer mindened elveszíted.
S ha lelkedet már visszaadtad,
kik szerettek, majd megsiratnak.
Tudnod kell, bármily jó is voltál,
nem épül mindenkiért oltár.
Mégis, míg itt e világban élsz,
örökké boldog jövőt remélsz.
Ha kifogy belőled a remény,
életed lesz cudar és kemény.
telehold fényében érsz haza.
Kezet fognál a végtelennel,
szíved megtelik félelemmel.
Ne hidd, életed nem ér véget!
Rövidre szabták földi léted.
Most még tempód oly megfeszített.
Egyszer mindened elveszíted.
S ha lelkedet már visszaadtad,
kik szerettek, majd megsiratnak.
Tudnod kell, bármily jó is voltál,
nem épül mindenkiért oltár.
Mégis, míg itt e világban élsz,
örökké boldog jövőt remélsz.
Ha kifogy belőled a remény,
életed lesz cudar és kemény.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Remény témájú versek közül: