Általad lettem azzá az emberré, ki jelenleg vagyokTovább olvasom…
Kezemben tartom a múltam, s a hátralevő életem. Mérlegre teszem, számba veszem a szeretetben s fájdalombanTovább olvasom…
A költemény lehet lágy, szerelmes vallomás, vagy zengő szó, mely szívekben ver dobbanást. Egy közös pont, mégis mindben ott ragyog, a szép magyar szó, mely örökké él és lobog.Tovább olvasom…
25 évesen azt hittem, megváltom a világot, szívemben őriztem minden nagy álmot. Tele voltam vággyal, szárnyaló hittel, nem számoltam kudarccal, semmilyen kétellyel.Tovább olvasom…
Van egy nap, amikor a fény külön nevet visel, amikor az idő egy pillanatra megáll, és csendben körém gyűlik minden, ami valaha fontos volt, és ami még csak most érkezik.Tovább olvasom…
Ketyeg az óra, múlik az idő, egyre rövidülnek életem napjai. Néha megállítanám, van, hogy visszapörgetném, hol megtört.Tovább olvasom…
Amikor feledni véljük a világ zaját, és a múlt mesél a ráncainkon át, az ember számolni kezdi az éveket, kérdezi: vajon mi maradt még nekem?Tovább olvasom…
Ifjú korában még oly bátran pattan az ember a bringájára.Tovább olvasom…