Mennyországban

Egy reggel, az ablakomban rút, fekete szemű keselyű nézett velem farkasszemet.
Megrémültem, a félelemtől remegett testem, hangom elnémult.
Uram: szelíden szólj, s küldd el a keselyű halálmadarat.
Lányom: erős ez a madár!

Nem hagyta el testem, körözött felettem, áthatotta egész lényem.
Már nem is önmagam voltam, először gondolatomba fészkelte
be rút feketeségét.
Uram: angyalokat hívj, segítségükkel elmegy a madár!
Lányom: angyalok egész seregét küldtem le a földre hozzád!
Ártó, fekete démonod a madár!

Gyöngíti testem a halál keselyű, érzékszerveimet marja szinte
éles karmával. Majd szerveimet támadta meg, sebezte lassan,
fájón. Tudtam, egy napon végleg elragad és magával visz.

Gyűrűként fonják körbe testem, sok fekete démon madár.
Éreztem, szorításukból nem menekülök, hang már nem jön
torkomon. Végleg magukkal vitték testem sötét világukba.

Lelkem a Mennyországban.
Lányom: sokat szenvedtél a Földön, többet mint, amit gyönge tested kibírt,
ezért talizmánom lesz lelked szobája.
Uram: köszönöm, hogy országodban szíved medálja lehetek!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.