Amíg újra látlak

Most elmentél, de nem örökre,
csak hazatért a lelked végre,
ahhoz ki adta, csendben, tisztán,
s megpihent végül a fényben, a hit nyugalmán.

Földi utad nem volt könnyű,
mégis példát hagytál ránk.
Kitartást, munkát, szeretetet,
és szelíd szívet, ami mindent átvitt már.

Nem szólnak már a rádiók.
Elhallgatott a hangod is,
de bennünk él a mosolyod,
mint fény, mi sosem alszik ki.

Látunk a reggel párájában,
a szélben, mely megérint halkan,
itt vagy a fák susogásában,
az ég kékjében, minden dalban.

És ha majd egyszer eljön az idő,
mikor mi is útra kelünk,
tudjuk, hogy ott leszel elől,
mosollyal várva bennünket.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.