A halálról szóló versek az emberi lét egyik legmélyebb és legérzékenyebb kérdését járják körül: az elmúlást, a búcsú pillanatait, a veszteség fájdalmát és azt a csendes újjászületést, amelyet a lélek útja magában hordoz. Ezek a költemények nem a félelmet erősítik — segítenek megérteni, átdolgozni, elfogadni és kimondani mindazt, amit gyakran magunkban tartunk.
A halál témájú versek a búcsú szelíd szomorúságáról, a hiány súlyáról, az emlékek gyengéd fényéről és az idő gyógyító erejéről mesélnek. A sorokban ott a gyász mélysége, de ott a remény is: a szeretet, amely nem múlik el, a történetek, amelyek tovább élnek bennünk, és az a hit, hogy semmi nem tűnik el nyomtalanul.
Ezek a költemények csendes kísérők nehéz időszakokban — kapaszkodót, megértést és lelki megnyugvást adnak. Fedezd fel a halál líráját: mély, őszinte és emberi verseket, amelyek a veszteség fájdalmán túl a szeretet maradandó erejéről is szólnak.
A halál témájú versek a búcsú szelíd szomorúságáról, a hiány súlyáról, az emlékek gyengéd fényéről és az idő gyógyító erejéről mesélnek. A sorokban ott a gyász mélysége, de ott a remény is: a szeretet, amely nem múlik el, a történetek, amelyek tovább élnek bennünk, és az a hit, hogy semmi nem tűnik el nyomtalanul.
Ezek a költemények csendes kísérők nehéz időszakokban — kapaszkodót, megértést és lelki megnyugvást adnak. Fedezd fel a halál líráját: mély, őszinte és emberi verseket, amelyek a veszteség fájdalmán túl a szeretet maradandó erejéről is szólnak.
Izzó parazsak kivájt két szemem gödrében. Már nem látok. Többé nem láthatom, fekete hollók, a szemközti fákonTovább olvasom…
Kamerán át nézted sokszor a világot, amilyennek ritkán látszik. Csendesnek, békésnek, igaznak, ahol a fény is szelíden látszik.Tovább olvasom…
Most elmentél, de nem örökre, csak hazatért a lelked végre, ahhoz ki adta, csendben, tisztán, s megpihent végül a fényben, a hit nyugalmán.Tovább olvasom…
A fa alatt állsz csendben, mintha csak pihennél kicsit, a szél megérint, s én tudom, nem vitt el végleg a semmiség.Tovább olvasom…
Nem múltál el, csak messzebb mentél, ahova most még nem látok el, de érzem, hogy ott vagy valahol, ahol a fájdalom már nem ér el.Tovább olvasom…
Nem szoktam meg a csendet, ami utánad maradt. Minden nap egy darab belőled, visszhangzik bennem hangtalan.Tovább olvasom…
Egy nap mindez majd véget ér. Eltakar mindent a didergő tél. Emléked elfújja az őszi szél, Halálba torkoll át mindaz, ami él.Tovább olvasom…
I. Testbe zárva, mint szél szűk keretben, ember csak tapasztal, fűszeres éjben, érzi az örömöt, a vágyak színét,Tovább olvasom…
Ólmos, nehéz ez az este, Köd pihen az ősz vállán, Fáradtan piheg a teste, Dér lélegzik szakállán...Tovább olvasom…
Kinyílik egy ajtó. Feltárul az új való. Fényözön vakító, mégsem lett taszító.Tovább olvasom…
A halálról szóló versek a búcsú, a veszteség és az emlékezés legmélyebb rétegeit szólítják meg. Segítenek csendesen feldolgozni az elmúlást, megőrizni a szeretet fényét, és kapaszkodót találni a nehéz pillanatokban.
Kapcsolódó témák:
Gyász, Emlékezés, Halottak napja, Fájdalom, Spirituális.
Kapcsolódó témák:
Gyász, Emlékezés, Halottak napja, Fájdalom, Spirituális.