Ott leszel mindig

A fa alatt állsz csendben,
mintha csak pihennél kicsit,
a szél megérint, s én tudom,
nem vitt el végleg a semmiség.

Nem múltál el, csak áttetsző lettél,
mint fény a levelek között,
itt vagy minden hajnalban,
mikor a világ újra megszületik.

Nem hallom már a hangodat,
de érzem, hogy felelsz nekem,
a csendbe bújt szereteted,
azóta is bennem rezzen.

S ha néha rám borul az este,
és a szívem nem talál hazát,
felnézek, s látom benned,
a mindörökké élő apát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.