Egy pillanat

Rebeka Nagypál

Egy pillanatra megállok, de a világ tovább rohan.
Az emberség az emberekben vajon hol van?

Mikor a másik úgy érzi, nincs holnapja tovább, nem bírja.
Hol van a nagy, igaz barát, aki hallgatná mi a kínja?

Mikor lett az a kedves ember ennyire önző lény?
Létezik rá recept vagy valami orvosi vény?

Gyerekeknek tanítjuk, hogy segíts másokon!
Felnőttként, ha gond van akkor meg a szomszédba átdobom.

Ébredj, világ! Rossz fele mész.
Szóljanak a harangok, mert itt a vész!

Az életnél nem lehet fontosabb semmi,
azt nem lehet csak úgy kilóra megvenni.

Járj nyitott szemmel ember, reggeltől estig,
s nyújtsd a kezed, ha látod, hogy a másik épp elesik!

Mikor eljön a nap, hogy szükséged lesz másokra,
akkor a világ pedig jótetteid visszaszolgáltatja.

Hozzászólások (1 darab)

Paréjné Erzsébet (2026.02.20. 20:35)

Gyönyörű soraidhoz, szeretettel gratulálok! 💖🙏

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Élet témájú versek közül: