Igazság vágya

Gyólay Karolina

Két serpenyő a mérlegen,
az egyikben a súlyos igazság,
a másikban a könnyű hazugság,
csábításának végtelen csatájában.

A szív zakatolva dobog,
lelkiismeret mázsája ringatózik
az álmatlan éjszakában,
lelkem őrli az igazság vágya.

Tudom, mit kellene tennem,
de a sors gyakran más útra terel,
feleszmélek szívem szavára,
ami belső törvényemet szolgálja.

Igaz szó, mint köd, száll el,
az igazság szikrája elhal,
magára hagyva a megsebzett lelket,
s könnyáztatta kérdő tekintetet.

A billeg a mérleg, e örökös tánca
az emberi létkérdését formálja.
Merre hajlik a mérleg igazsága?
Magam szívében bízzak,
vagy a messzeségben valaki másban?