Csendes szenvedés

a nappal elvonult fogságukból
kiengedte a csillagokat
nem a nyugalom és a béke hív
előtörnek az esélytelennek tűnő gondolatok
feszengés érezhető a lélekben
szinte észrevehetetlen
kívülről csak a néma könnyként
csordogál a megtört arcon
szinte könyörgi a változást
nem akar itt végleges barázdát vájni
más azonban nem észleli
törlése mindenünnen elmarad
az észnek kell a tényeket helyre tenni
ha még sok estébe is benne marad

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.