Sorsunk útján

Honnan jöttél, nem tudom
De rámtaláltál azon a szép napon
Addig egyedül bolyongtam csendben
S lépteim nyomában minden kietlen.

És te jöttél akkor és oda
Szembe velem, s néztem oda
Te ott voltál, s reám néztél
Kérdőn titkon reménykedtél.

S mikor belenéztem szép szemedbe
A világ is mintha megszületne
Ott ragyogott lépteink nyoma
Virágba borulva, mintha csak ragyogna.

Megfogtad akkor két kezem
Tenyeredbe helyeztem mindenem
Neked adtam szívem, vigyázz rá
Együtt folytatjuk utunk, s belépünk álmunk kapuján.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.