A fénytörés

Ottragadtam a vaksötétben,
Mint egy néma, meggyötört lélek.
Szemeimből mégsem csordult könny,
Egy új érzés akkor elöntött.

Sírhattam volna, hogy milyen rossz!
De az elmém össze nem omlott.
Amíg körülöttem sírt a család,
Addig engem megkínzott a vakság.

Évek óta eltitkoltam, hogy
Lelkileg úgy szenvedek vakon.
Nem szeretem a sajnálkozást,
Az semmire sem nyújt megoldást.

Az írásban leltem békére,
Barátoktól kaptam új létet.
De legjobban anyám támogat,
Nem adtam fel a sok álmomat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.