Múzsám

Kollár Kornélia

Te vagy, ki nehéz időkben megfogtad kezem,
Csendes szereteteddel tápláltad lelkem.
Némán magadhoz öleltél,
Támogatásoddal feljebb emeltél.

Mint egy apró madárkát, szárnyad alá vettél.
Idődet nem sajnálva, önzetlenül helyes útra tereltél.
Megmutattad, mi bennem rejlik,
Ha nem lennél, most kevesebb lennék.

Most, hogy több lettem,
Talán kész vagyok arra, hogy kirepüljek.
Arra készülsz, hogy elengedsz,
A fészekből ki kell merészkedjek.

Félek, mert mindig mellettem voltál,
Szárnyad alatt öröm volt minden óránk.
Bizonytalan leszek nélküled,
Mi lesz velem, ha elesek?

Fel kell nőni, muszáj lesz,
Örökké nem nevelkedhetek a szárnyaid mellett.
Meg kell értenem, hogy menned kell,
Nekem is bátornak kell lennem.

Mi lesz velem, ha nem leszel velem?
Ha már nem terelget óvó tekinteted?
Veled mi lesz? Jól leszel?
Gondolataimban mindig velem leszel.

Mit létrehoztál, egy csoda,
Utánozhatatlan, mint Te magad!
Köszönjük, hogy vagy nekünk,
Szeretünk és sosem feledünk!!!