Tavaszi szerenád

Ledobta magáról a fehér takarót a tél,
fákról most virágszirom hullik, nem falevél,
fenyőfa ágai között feketerigó trillázik,
párját kiszemelve tűlevelek közt hintázik.

Dalolva csalogatja választottját magához,
már hajnalban elkezdi lelkesen a szerenádot,
csendesen hallgatom vidám, szép énekét,
megújulást hintsen a szívekben szerteszét.

Bárcsak minden szempontból tavasz lenne,
a madarak éneke minden bajt elkergetne,
feloszlanának fejünk fölül a fekete fellegek,
mindenkit körülvenne szerelem és szeretet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.