Csongrádi szerelem

Itt az alföldi rónaság, hajló kalász hazája,
Arany porban ring a szél a puszta határába
Sebes Tisza szalad, fodrot vet a víz,
Partján áll egy barna lány, szíve szinte sír.

Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.

Szoknyáját a szél cibálja, piros szalag rajta,
Messze néz az alkonyatba, ahonnan a legényt várja.
Csillag gyúl az esti égen, halkul már a táj,
Nevét suttogja a víz is, halkan mondja várj.

Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.

Legény jő a gát tetején, csizmája port ver,
Szívében a lány dala szól, más nótát nem felel.
Kezük összeér csendesen, reszket benn a szó,
Tisza habja is körbefonja ami összetartozó.

Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.

Ha a rónán szél támad újra, hajlik majd a búza,
Őrzik ők a szerelmet, nincs erő, mi húzza.
Sebes Tisza fut tovább, mesél majd róluk még,
Alföld szívén él a dal, míg fenn ragyog az ég.

Csongrád földjén vert gyökeret a mi szerelmünk rég,
Csongrád egén őrzi álmunk minden csillagfény.
Hej, csábít a rónaság, kéz a kézben járunk,
Hej, amíg zúg a Tisza, mi egymásra találunk.

Hangosvers:

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.