Szerelem

Parázsból tüzet szítottál testemben,
szemedben magamat látom, mint a tükörben,
lelkem mécsese lelkedhez szállva összefonódott,
vágyaidat, álmaidat vigyázva, illatoddal virrasztok.

Ölelj magadhoz, mint eddig senki más,
duruzsol a szív, te vagy a halhatatlan lelki társ.
Mindig kerestelek, kutattalak, vágytam rád,
hogy testünk összefonódva életre ébredjen már.

Sokszor láttalak már előtte álmomban téged,
sokáig vártam, hogy hozzám tárt szíved ideérjen,
s jöttél, puha léptekkel besurrant testembe a szerelem,
csak maradj szüntelenül velem, s fogd örökké a kezem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.