Kerestelek

Kerestelek az erdők rejtekében,
látni véltem illanni alakodat.
Suttogó fák eltakarták lényed,
ott rejtőzködsz tán a lombok alatt.

Kerestelek a virágos réten,
lenge ruhád a szél elkapta.
Virágkoszorú volt fejednek éke,
napsugár villant,
ahogy árnyékod rajta átsuhant.

Kerestelek az éjnek árnyékában,
Hold fényében hallom hangodat.
Mintha egy angyal pengetné a lantot,
szívem sóhaját dalba suttogta.

Kerestelek a reggeli fényben,
üres az ágyad, rideg a szoba.
Kerestelek minden szusszanásban,
de Te nem vagy,
s a szívem megszakadt.

Hozzászólások (2 darab)