Éji sirató

Cződör Zsombor

Élj a jelenben,
Nézd, mily szép e gyönyörű napsütés.
Csodáld meg, míg lehet, míg el nem múlik, s míg nem jön az élettől egy hatalmas ütés.
Addig menj, amíg lehet,
amíg nem hallatszódik az utolsó lehellet,
addig, míg a Nap még él,
mert lehet, hogy holnap, utoljára kél.

Gondolj a jövőre,
Mi lesz, ha holnap nem kel majd a Nap?
Vajon minden ember egyenlő sorsot kap?
Megfogalmazódik egy kérdés, melyre a választ senki sem fontolja,
de majd egyszer, ha mindenki odakerül, a kérdésre a választ előbb, vagy utóbb, de mindenki megtudja.

Ne felejtsd el a múltat,
Egy szó, vagy akár egy mondat, ami rossz nevet vetett rád,
elkezd benned hervadni, az életbeli fád.
A múltat még el lehet felejteni, de ne tedd!
hanem javítsd ki hibáid, miket oly rossz nevén vetted.
Alakíts a jelent, mindig a legjobbá,
mert ez az élet, ebben kell élni, s ez tesz majd igazán boldoggá.

Bámulok,
töprengve nézem,
milyen emberré válok éppen.
Mert a sors, előre megírt akarat,
amit se én, sem te, csak az Isten tudhat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Élet témájú versek közül:
2026-04-15 07:26 Gyólay Karolina💠: Csak maradj ember
2026-01-06 20:47 Kovács Attila💠: Szelíd esti képek
2025-11-26 07:08 Petres Katalin: Hogyan?