Kitaposott ösvény

Előttem egy kitaposott ösvény,
Rálépek, és azon haladok.
Nem tudom, hova vezet,
De megyek előre rendületlenül,
Mert úgy érzem, mennem kell,
Mert valami hív.
Haladok, de nem látom az út végét,
Talán a végtelenbe visz?
Ettől függetlenül, én csak megyek előre
A kitaposott úton.
Lassan elfáradok, körbenézek,
Sehol egy pad, ahová leülhetnék.
Ahol megpihenhetnék.
Így a fűre telepedek, majd hanyat fekszem.
Nézem az elsuhanó felhőket, ahogy vonulnak
A fejem felett.
Majd úgy érzem, megpihentem,
Így utam tovább folytatom.
Megyek szüntelen előre, a
Végtelenbe, az ismeretlenbe.
Mert úgy érzem, valami hív, valami vár,
A kitaposott út végén.

Hozzászólások (2 darab)