MEGTALÁLNI ÖNMAGAM A LÉTEZÉSBEN

Egy hideg, borús reggelen arra ébredtem, hogy a szívemet
nyomasztó teher súlya nyomja, kiégés tüneteit észleltem
magamon, mikor haszontalannak és értéktelennek érzed
magad, amikor már semmi nem tesz boldoggá. Bezársz és
sajnálod önmagad. A gondok, a problémák és a félelmek
mind körbeöleltek, mintha sötét felhők úsznának a fejed
felett. Fáradt voltam a küzdelemtől, és azt éreztem, hogy
egyedül vagyok ebben a nagy, zajos világban.

Ahogy a kávémat kortyolgattam a konyha ablakból
rápillantottam a közeli erdőre. Hirtelen bevillant valami.

Letettem a bögrémet és felkaptam a sportcipőm és a
kabátom. Ki kell szabadulnom innen, mert különben
megfulladtam volna a szoba fogságában.

Csendesen kiléptem a lakásból, és elindultam odaki,
Földanya öle felé. Ahogy közeledtem, a fák ágain
átszűrődő fény mosolyt csalt az arcomra, miközben egy
lágy szellő megsimította az arcomat. Mintha azt súgta
volna: „itt jó helyen jársz!” Ahogy lépkedtem a puha talajon,
lassan elkezdtem figyelni a körülöttem lévő természetre.

A madarak csicseregtek és a falevelek susogtak
körülöttem, s én beszívtam a tiszta levegőt. Érezni kezdtem
az energiát, ahogy a belső béke a lelkemben újra
rendeződni kezd. Egy tiszta patak mellett leültem, és
hosszan néztem a víz csobogását.
A természet hangjai és illatai körülöleltek, és mintha valami
magasabb erő szorított volna magához, megnyugtató volt
nagyon.

Aznap sokáig maradtam. Bámultam a naplementét,
hallgattam az éjszaka hangjait, a kabócák zenéjét, és
éreztem a természet csendjében rejlő mély békét. Az
elmúlt napok, hónapok és évek nyomása lassan lekopott
rólam, és helyét átvette a belső béke és nyugalom.

Végül hazatértem, szívemben új remény és erő született
meg. A Zen megtanított nekem valamit. A természet
megmutatta, hogy a legnagyobb békét és nyugalmat saját
magadban kell megtalálnod. Ha megállok egy percre és
meghallgatom a belső hangom, a lelkem sóhaját. Az az
élmény, amit aznap átéltem, mindig velem marad.

Azóta mindig visszatérek a természetbe, földelek, ha
alkalmam van rá. Mezítláb, ha tehetem, hogy újra megtaláljam ezt a
békét és nyugalmat. Egy egyszerű pillanat, amikor
összeolvadhatok a természettel, minden gondom és
félelmem tovatűnik ott, belső béke mindig ott van a
szívemben, csak meg kell találnom az egyensúlyt, élet,
lélek és szív között.