Krisztustövis őrzi álmod, Hallhatja még sóhajtásod, Aranylombja alatt megállok szótlan, Szeretetösvényedre szirmot szórtam,Tovább olvasom…
Édesanyám, sírok én Nemcsak május elején. Édesanyám, sírok én A nap minden percén.Tovább olvasom…
Az aranyló május feketébe hajlott, amikor kiléptél az ajtón. Édeskés illatod volt az egyetlen, amit magad után hagytál.Tovább olvasom…
Ott és akkor meghaltam. Abban a pillanatban, mikor a földi létét itthagytad. Látom magam, amint megfagytam, Előttem a függöny összecsattan.Tovább olvasom…
Nem is tudjátok, Milyen szerencsések vagytok, Ki szólítja szüleit, s azok felelnek, Boldogabb ember nem is lehet.Tovább olvasom…
Még fülemben cseng nevetésed dallama, De a csend ma is úgy beszél, mintha hallana. Felidézem hangod, az emlékek fala rám omlik, A köztünk lévő kötelék bárhogy feszítem, nem bomlik.Tovább olvasom…
A gyermekek lelkénél tisztább nincs, Ők még hisznek abban, Amiről mi tudjuk, hogy nincs.Tovább olvasom…
A szó megakadt a torkomon, mint jéggé fagyott földhözragadt gondolat. Csak néztem némán, s hihetetlennek tűnt, mi valóság volt, most elvitte egy röpke pillanat.Tovább olvasom…