Csendem

Rámtalált egy belső hang
Megcsókolta lelkem,
Hiányzott a szívemből
A valódi csendem.

Ösztönösen átölelt,
Cirógatott csendben,
Kísérte a lépteimet
Nem hagyott cserben.

Kérte a múltamat,
A homályba vesszen,
Magányos haragom
Így érte eleresszem.

Megmutatta arcát
Mosolygott is közben,
Sokszor sírt belül
A fullasztó csöndben.

Bárcsak velem maradna
Megváltozna bennem,
A hangom is lehetne
Már nemcsak a csendem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.