LEMENŐ NAP
Poór Edit
A lemenő Nap fénye,
Már érettebb és bölcsebb lesz.
Nem süt olyan tüzesen,
Csak lágyan és csendesen.
Ahogyan reggel felkel,
Erejét fitogtatva,
Ragyog aranyfényében,
Egyre forróbb sugara.
Ám, jönnek szürke felhők,
Irigyen takarják őt.
Melegség át ne jusson,
Dühük villámokat szór.
Dübörögve vonulnak,
De a fénynek ereje,
Áttör a fellegeken,
S égi jelként szivárványt fest.
A lemenő Nap fénye,
Szép, szelíden hagyja el,
Földnek látóhatárát,
Erőt gyűjt, s újra felkel.
Már érettebb és bölcsebb lesz.
Nem süt olyan tüzesen,
Csak lágyan és csendesen.
Ahogyan reggel felkel,
Erejét fitogtatva,
Ragyog aranyfényében,
Egyre forróbb sugara.
Ám, jönnek szürke felhők,
Irigyen takarják őt.
Melegség át ne jusson,
Dühük villámokat szór.
Dübörögve vonulnak,
De a fénynek ereje,
Áttör a fellegeken,
S égi jelként szivárványt fest.
A lemenő Nap fénye,
Szép, szelíden hagyja el,
Földnek látóhatárát,
Erőt gyűjt, s újra felkel.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Természet témájú versek közül: