Anyátlan anyák
Petres Katalin
Forrás: Múzsák Könyvtára csoport
Egyszer mindannyian megtapasztaljuk,
a kérdés csupán, hogy mikor síratjuk...
Van, ki sose látta, árva újszülött lett,
van, akit áldó nagymamaként követ.
Legyen a gyászunk bárhogyan, bármikor,
a fájdalom összetör és megtipor.
De tudjuk azt, hogy ők sose hagynak el,
kísérnek, óvnak fent angyali szemmel.
a kérdés csupán, hogy mikor síratjuk...
Van, ki sose látta, árva újszülött lett,
van, akit áldó nagymamaként követ.
Legyen a gyászunk bárhogyan, bármikor,
a fájdalom összetör és megtipor.
De tudjuk azt, hogy ők sose hagynak el,
kísérnek, óvnak fent angyali szemmel.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Anya témájú versek közül: