Májusi szerelem

Szenvedélyes szerelmes május,
A tébolyult őrült ravasz mágus.
De mára csak egy szép emlék,
Amire még egyszer befizetnék!

Persze ez már olyan régen volt,
Akkor azúrkék volt az égbolt.
És összebújtak lágyan a felhők,
Talán még Istennek is tetszők.

Csillogtak búzavirágkék szemei,
Lágyan simogattak finom kezei.
Ringatóztak a gömbölyű keblei,
Szívem szerelmet azóta nem leli.

Mint angyal tündökölt a fényben,
Gyönyörködtem a kék szemében.
Tűzpiros ajka sejtelmes és csábító,
Édes csókja mámorító volt, kábító.

Ahogy járt, hullámzó teste kéjes,
Mosolygó arcocskája oly kényes.
Olyan titokzatos volt és rejtélyes,
Csinos formás szép csípője széles.

Orgonavirág volt aprócska kezébe,
A barna haja lágyan szállt a szélbe.
Ott álltam az utcán bambán nézve,
Mint egy gyámoltalan kisfiú félve.

Szép ruhája könnyű volt és lenge,
Ringatózott benne két szép zsemle.
Nagyon szép volt látszatra szemre,
Határozott volt, magabiztos, nyegle.

Picinyke cipellőben suhant az úton,
Felső gombjai is kinyíltak a blúzon.
Milyen kegyetlen hozzám ez a világ,
Pedig nekem nyílt ki ez a szép virág.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.