A vágyott csúcs

Itt állok a „hegy” csúcsán,
elmondhatom, megérkeztem.
Előttem szikrázó a Fény,
mögöttem sziklás hegyek.

Lelkem bolyongott keresve,
mi az, ami boldoggá tesz.
Megérkeztem csendembe,
lelkem templomában pihen.

Csend ölel, elhalkult a zaj,
lecsendesedett lelkem.
Itt vagyok, ahová vágytam,
leraktam végre terhemet.

Igaz, az út göröngyös volt,
sok-sok év kitartó munkája.
De lelkem békében pihen,
elfogadok és megbékéltem
a világgal.

Elringat az édes nyugalom,
kezemben tollam, papírom.
Lelkemből születnek verseim,
szabadon szárnyal a képzelet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.