Boruljon a világra Advent csendje, Tisztítsa meg lelkünket a gyertya fénye. Érintse meg szívünket az angyali ének, Öleljen át bennünket az Isteni szeretet.Tovább olvasom…
Nem ereszt a konok tél, szenvednek az apró életek, köszörül rideg, vad a szél. Csoszog a szűnő napfény,Tovább olvasom…
„Ti is azért legyetek készen: mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az Embernek Fia” Szívünkben is gyertyát gyújtunk Advent első vasárnapján,Tovább olvasom…
Eltelt két hét, kigyúltak a fények, hamarosan vége az idei évnek. Az ablakon kitekintve elmerengek, jól vagy rosszul, mikor cselekedtem.Tovább olvasom…
Futótűzként suhantak át a nap legelső sugarai az égen, lobogó tűzkarikákat gyújtva a sok-sok gomolygó felhőrésben.Tovább olvasom…
Rendületlenül remélek a reménytelenségben. Körmöm szakadtáig e langyos decemberben hiszek a naponta próbára tett szeretetben. Vérezhet százezer tövis mélyen a szívemben,Tovább olvasom…
Az első gyertya lángja hitet hoz, egy apró fény az adventi koszorún, hosszú esték sötétségében lángocska, lelkünkbe költözik a várakozással.Tovább olvasom…
Lassan lehull a Nap, s csend borul a tájra, az est puha kendőt terít a világra. Egy mécses lángja ébred - kicsi, mégis él, s ahogy felizzik, a szívedhez beszél.Tovább olvasom…