Advent lángja útra kel, s végigjárja földünket, bekopog minden házba, megérinti a szíveket. Nem kér rangot, múltat vagy nevet, csak fényt hoz oda, hol sötét lett.Tovább olvasom…
Lassan lehull a Nap, s csend borul a tájra, az est puha kendőt terít a világra. Egy mécses lángja ébred - kicsi, mégis él, s ahogy felizzik, a szívedhez beszél.Tovább olvasom…
Alkonyatra lett ma napfény, a második gyertya a Remény. Szép, égi adventi ajándék.Tovább olvasom…
Tisztán szállt alá az égből a megifjodott Gondolat, hogy mámorosan örvendjen a mégis feltámadott KüzdésTovább olvasom…
Törtető hétköznapjaink Imbolygó hűs hajnalaink Szütyörgő szürke napjaink Zötykölődő vonatainTovább olvasom…
Egy gyertya ég a városon reményből sző a nagyvilág, fényével simogat vánkoson, s álomba ringat a vágy.Tovább olvasom…
Végtelen vággyal várjuk a fényt: Áldott szent este jövetelét. Rongyolódó hétköznapjaink Jojózó taposómalmábanTovább olvasom…
Eltelt két hét, kigyúltak a fények, hamarosan vége az idei évnek. Az ablakon kitekintve elmerengek, jól vagy rosszul, mikor cselekedtem.Tovább olvasom…