Koromfekete eget mindenütt ragyogó csillagok világítják be, A kellemes csendet csak néhány hangos kutya ugatása töri meg, A kis falusi házakban az ajtókat az ott lakók sorra zárják be, S a nehéz munkától kimerült emberek az ágyakban pihennek meg.Tovább olvasom…
Felmászok az udvari fa legmagasabb ágára. Nem is! Hanem ez egy hegy, és annak csúcsára! Elérem és megpörgetem a Holdat a felhők felett, csillagok, mint szentjánosbogarak csillognak fürtjeimben.Tovább olvasom…
Pihe-puha paplan… Betakar. Megóv a hidegtől, Mást nem akar.Tovább olvasom…
Nem látjuk nem halljuk egymást Mégis ha hideg hajnalon odabújok hozzád ereinkben a vágyak forrón futkározni kezdenekTovább olvasom…
Egy nyitott könyv van előttem. Lapjai még üresek. Hogy mi kerül bele, tőlem függ, én írom a történetet.Tovább olvasom…
Mi vagyok én? Üvegbe zárt varázsvilág, benne remény, halk, bús imák,Tovább olvasom…
Álomvilág, egy igazi csoda, Bolyongó lelkem békés otthona. Ide térek vissza, ha fáradt vagyok, Életre keltenek a néma sorok.Tovább olvasom…
Hová lett a mese csodálatos világa, a jótündérekkel és a gonosz boszorkányokkal,Tovább olvasom…