Álomvilág

Felmászok az udvari fa legmagasabb ágára.
Nem is! Hanem ez egy hegy, és annak csúcsára!
Elérem és megpörgetem a Holdat a felhők felett,
csillagok, mint szentjánosbogarak csillognak fürtjeimben.
Előveszem varázspálcám, és rajzolok egy szivárványt,
belebújok a lila színbe, a kékből csinálok párnát,
a pirossal takarózom be, de csuda jó ez!
De megpihenni nem lehet, pörögnek az ötletek.
Eldöntöttem, hosszú aranyhajat növesztek,
lelógatom, azon másszon fel a hercegem.
Jobb ötletem van! Levágom!
Emlékkönyvembe csuda jó lesz, ha beragasztom!
Jaj nekem, nagy ám a bajom,
hogy fér bele majd ez a hosszú fonatom?
Tétovázok, míg vörösre festi az eget a nap,
s lágy hang cseng lentről szeretettől hívóan.
Lemászok holnapig magas hegyem ormáról,
s anyu széttárt karjaiban találom meg legszebb álmom.

Hozzászólások (1 darab)