Holt fény a tekinteted. Arcomra dermed a mosolyod. Elhervad a lelkem, ahogy az árnyad körbeöleli sebzett testem.Tovább olvasom…
Egy rozsdás pánt halk rezzenéssel enged eddig csak a csend lakta a szobát, ahol a gondolatok súlya húzott mélyre, s a titkokat a falak magukba zárták.Tovább olvasom…
Van a fény, van az árny, és van a „Másik”, Mely a lélek mélyén, a gyökérig ásik. Nem ölelés, nem szó, nem múló ígéret, Hanem az az egyetlen, mi adja az életet.Tovább olvasom…
Elhagytál, Isten, árnyad rám borult, Csönded mélyén reszket még a múlt. A fény kihűlt, mint elfeledt imák, S az álom szélén sírba vár a világ.Tovább olvasom…
A csend nem üres, hanem telve van veled, Ott találod meg az elhagyott neved. Nem a világ zaja mondja meg, ki vagy, A Jelenlét Bástyája benned halkan megfagy.Tovább olvasom…
létemre korán árny vetődött némi fényt csak ritkán kaptam a sors gyakorta próbára tett az előrehaladás nehezen mentTovább olvasom…
Tárt ablakon beárad a kelő nap fénye, ömlik lelkembe ébredő szerelmed heve. Osztozik a fény s az árny egy ablaküvegen,Tovább olvasom…
Fák alatt régi az út, rajta lassan lép a múlt, ég kíséri csendesen, lemenő Nap fényében.Tovább olvasom…