Szél fúj, én állok, árny fut, én várok, csend hív, én hallok, út hív, én járok.Tovább olvasom…
Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma.Tovább olvasom…
Arcán a mosoly halovány, lelkét beborítja az árny. Vélt igazság, avagy valós? A tévhit útja borongós.Tovább olvasom…
Fák alatt régi az út, rajta lassan lép a múlt, ég kíséri csendesen, lemenő Nap fényében.Tovább olvasom…
Tárt ablakon beárad a kelő nap fénye, ömlik lelkembe ébredő szerelmed heve. Osztozik a fény s az árny egy ablaküvegen,Tovább olvasom…
létemre korán árny vetődött némi fényt csak ritkán kaptam a sors gyakorta próbára tett az előrehaladás nehezen mentTovább olvasom…
A csend nem üres, hanem telve van veled, Ott találod meg az elhagyott neved. Nem a világ zaja mondja meg, ki vagy, A Jelenlét Bástyája benned halkan megfagy.Tovább olvasom…
Elhagytál, Isten, árnyad rám borult, Csönded mélyén reszket még a múlt. A fény kihűlt, mint elfeledt imák, S az álom szélén sírba vár a világ.Tovább olvasom…