A hőhullámok már elmúltak, még melegek az új nappalok. Délidőben még keresed az árnyékot, de érzed már, hogy ez valami más.Tovább olvasom…
Világtalan álmot láttam, csak árnyékok cikáztak. Ereim duzzadt lüktetésében, csak téged érezni vágytam.Tovább olvasom…
Magamra zárom most kapuim A hídon többé nem jöhetsz át. Fekete csend váltja fel bennem a múlt őrjítő szivárvány-zaját.Tovább olvasom…
Szívem néha elkalandozik. Olyan jó lenne végre csak lenni már – élvezni és érezni, mit az élet adna,Tovább olvasom…
Életkedvtől izzó lelkemben Keringőt járnak érzelmeim. Elmémben izgalom ver tanyát, S hívnak a lét szép szemei.Tovább olvasom…
Végesen suttog a csend. Hullámzik bennem a rend. Húz le a szédítő Mélység: nehezék a lelkem – árnyék.Tovább olvasom…
Én vagyok a rezgés, a csend szívverése, Egy láthatatlan hullám, az idő zenéje. Szétáradok mindenhol, hol életnek szabad, Bennem dobban az élet, méhemből virág fakad.Tovább olvasom…
A fény és árnyék váltása, tavasz suttogása a fagyos földön, Húsvét, a naptár nagy napja, keresztény szív dobbanása.Tovább olvasom…