Elég volt! Már ne mondja meg senki sem hogy mit gondoljak s mit mondjak!Tovább olvasom…
Néha a menedék egy szoba, ahol a zaj elül és a levegő is más. Ahol a súly lekerül a vállakról, mint egy rongyos rossz kabát.Tovább olvasom…
Mosolyog a szívem, miért ne tenné? Búsultam már eleget, könnyeim jöttek, mint tengerek. Kinevettem a múltam,Tovább olvasom…
Ha elfáradtál állj meg, pihenj, találj vissza lelkedhez, Istenhez. Beszélj hozzá, lelked ajtót nyit neki, ott vár ő rád az utolsó pillanatokig.Tovább olvasom…
Békében vagyok önmagammal, Elfogadom, hogy a világ néha összezavar. Vannak a felnőtt emberek, akik nem állnak le vitázni, És gyerekek, kik nem tudnak változni.Tovább olvasom…
Vakító napfény és zivatar, egyszerre idős és még fiatal, csendesség és cserfesség, csábítás és tisztesség,Tovább olvasom…
Az én hallgatásom súlya, mint egy éhező üres gyomra, kinyújtott marokkal könyörög, semmivel zuhan a porba,Tovább olvasom…
Tűr az ember, míg bírja a lelke. Addig tűr, míg a pohár nem lesz tele. Tűr, mert néha tűrni muszáj, Akkor is ha szíve túlságosan fáj.Tovább olvasom…