Kinevettem a múltam

Mosolyog a szívem, miért ne tenné?
Búsultam már eleget, könnyeim jöttek, mint tengerek.

Kinevettem a múltam,
igen, én ilyen voltam.
Hibáztam, de kérdezem én, ki nem?
Hiszen tökéletes ember nincsen.

Őszintén igyekeztem,
ez lettem én, ilyen.
Jól vagyok, ahogy vagyok,
szívemet, ha kell, megosztom,
odaadom.

Ki szeret, elfogad így, ahogy vagyok.
Ki nem, az jó helyen van nagyon.
Mosolygok, mert itt az ideje,
a múltat is kinevettem kedvesen.

A tanulás és a lecke
mind a jövőmet segítette előre.
Hála és köszönet érte mindenkinek,
azoknak is, akik soha nem hittek bennem.

Hozzászólások (2 darab)