Egy dallam zengett, mely egy távoli üzenet a széllel messziről förmedve érkezett.Tovább olvasom…
Az út a tenyeremben születik meg, vonalai tudják, merre megyek. Tintává válik egy érzés bennem, mondatként megszületik egy halk percben.Tovább olvasom…
Lassan, tétován mozdul az éj, mintha tudná, hogy figyelem. A város még alszik, még álmodik, de bennem már mocorog valami:Tovább olvasom…
Mozdulatlan, már-már totálisan közönyös, ürességtől teljesen idegbeteg lúzer; befelé egyre inkább vakondok-jártTovább olvasom…
A cipő sarka halkan ígér az éjnek, a ruha fénye titkokat őriz még. Ez az este talán sosem történt meg, vagy már rég elmúlt – bennem él.Tovább olvasom…
Megbillen a sótartóm, fehér zuhatag indul útjára, apró, szikrázó darabok lassan omlanak az asztalra.Tovább olvasom…
Mi az életemben az a csipet „só”, amelyből keveset adok magamnak. Még mindig az idő, ami oly kevés, az énidő, amit magamnak adhatok.Tovább olvasom…
Nem tehetek róla, Szeretek olvasni. Fotelba kuporogni, Más gondolatait átérezni.Tovább olvasom…