Régen, sarjadó facsemeteként esőre, szellőre, fényre vágytam. Teljes életem csak eképp lehetett.Tovább olvasom…
Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! (Komjáthy Jenő: Emléksorok)Tovább olvasom…
Ott járok, hol nincs bántás csak béke, szeretet, és nyugalom. Ahol a természet szépségei, igaz valójukban tárulnak elénk.Tovább olvasom…
Az ablakon át lopakodik a fény, Mint titkos üzenet, halk tiszta remény. Aranyszálakkal szővi be a teret, S minden árnyékban új élet éled.Tovább olvasom…
Ha belenézek a tükörbe, régi magamat keresem. De nem azt találom. Helyette egy ráncos,Tovább olvasom…
Nem tehetek róla, Szeretek olvasni. Fotelba kuporogni, Más gondolatait átérezni.Tovább olvasom…
Mi az életemben az a csipet „só”, amelyből keveset adok magamnak. Még mindig az idő, ami oly kevés, az énidő, amit magamnak adhatok.Tovább olvasom…
Megbillen a sótartóm, fehér zuhatag indul útjára, apró, szikrázó darabok lassan omlanak az asztalra.Tovább olvasom…