Naplemente után az égbolt alatt Megpihen az első sugallat. Az égboltra nézek, keresem fényed, Nem találom, csak az emléked.Tovább olvasom…
gyertyák fényétől válladra hajtott csendben- Valentin ragyog ☆Tovább olvasom…
Kezed úgy mozog, mintha a csendet festenéd a belső világodra.Tovább olvasom…
Ma nem próbálok megfelelni, csak lélegzem. A szívem ma nem sürget, és a csend velem van.Tovább olvasom…
A temető csendje nekem mesél, krizantémok illata száll felém. Gyertyák lángjával üzen a lélek, a temető magányában átölel Isten.Tovább olvasom…
Ma lassan ébredek a naphoz, nem előtte, nem mögötte. Megvárom, míg a fény engem is megszólít.Tovább olvasom…
Hullámzó formák, aranyló felületek, messzeség. Csillanó emlék-rozsdák,Tovább olvasom…
Volt egyszer egy suttogó, aranyló rét, hol lassan lépdelt át az esti fény. Egy gyermek ült a fű puha ölén, és csillagot számolt az ég szélén.Tovább olvasom…