A csillagszámláló

Volt egyszer egy suttogó, aranyló rét,
hol lassan lépdelt át az esti fény.
Egy gyermek ült a fű puha ölén,
és csillagot számolt az ég szélén.
Szívében ősi hang volt, tiszta, mint a tó,
nem kérdezett még: honnan jő a szó.
A rét mesélt egy régi útról ott,
hol minden elveszett fény hazajutott.
A gyermek akkor halkan lenézett,
mintha egy régi álmot értene meg.
Nem szólt, csak őrizte a perc melegét —
így emlékszik ránk az örökös ég.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.