A hajnali csendben a Hold világítja be a teret.Tovább olvasom…
Összeért az ég a vízzel, kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.Tovább olvasom…
Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma.Tovább olvasom…
Mint őszi levél, mely lassan földre hull, úgy száll le ránk a csend, s a világ elcsitul. A szív megdobban, s már más ritmusban él, az idő selyemszála szétfoszlani vél.Tovább olvasom…
Bakelit forog, sercen a múlt, az ereklye pókhálóba bújt. Viasz csorog az ablakon, kilencvenkilenc lubbalon.Tovább olvasom…
Az éjszaka tompa hangja fehér lepellel borítja a rőt levelű diófákat. Néhány csepp pára nyomjaTovább olvasom…
Titkom súgom, hangtalan, Ne légy hasztalan. Soha semmit nem reméltem, mégis tudod: titkod tudom.Tovább olvasom…
Csendet sző az éj némaság közepette, Nehezen jő álom ismét a szememre. A csillagos égbolt felettem, tisztán, Eltűnődöm, az álmaimra ki vigyáz?Tovább olvasom…